A mechanikus csatlakozások alapvető elemeként a rögzítőelemek paramétereinek kiválasztása kulcsfontosságú a csatlakozás stabilitásának és biztonságának biztosítása érdekében.
1. Termék neve (szabvány)
A rögzítőelem termékneve közvetlenül kapcsolódik a szerkezetéhez és a felhasználási forgatókönyvhöz. Az adott szabványoknak megfelelő rögzítőelemek esetében a szabványszám feltüntetése pontosan tükrözheti azok kialakítását és teljesítményét. Egyértelmű szabványok hiányában a nem szabványos alkatrészekhez (nem szabványos alkatrészek) részletes rajzokra van szükség a méretek és formák szemléltetésére.
2. Specifikációk
A rögzítőelemek specifikációja általában két részből áll: a menet átmérőjéből és a csavar hosszából. A metrikus és az amerikai rendszer a két fő specifikációs rendszer. Metrikus csavarok, például M4-0,7x8, ahol az M4 a 4 mm-es menet külső átmérőjét, a 0,7 a menetemelkedést, a 8 pedig a csavar hosszát jelöli. Amerikai csavarok, például 6 # -32 * 3/8, ahol a 6 # a menet külső átmérőjét, a 32 a menetek számát jelöli hüvelykenként, a 3/8 pedig a csavar hosszát jelöli.
3. Anyag
A rögzítőelemek anyaga határozza meg szilárdságukat, korrózióállóságukat és élettartamukat. A gyakori anyagok közé tartozik a szénacél, rozsdamentes acél, rozsdamentes vas, réz, alumínium stb. A szénacél felosztható alacsony széntartalmú acélra, közepes széntartalmú acélra, magas széntartalmú acélra és ötvözött acélra. Fontos a megfelelő anyag kiválasztása az alkalmazási forgatókönyv és a teljesítménykövetelmények alapján.
4. Erőszint
A szénacél kötőelemek esetében a szilárdsági osztály a szakítószilárdságot és a folyáshatárt tükrözi. Az általános szintek közé tartozik a 4,8, 5,8, 6,8, 8,8, 10,9, 12,9 stb. A nagy szilárdságú csavarok, például a 8,8-as vagy annál magasabb minőségű termékek, általában edzést és megeresztést igényelnek mechanikai tulajdonságaik javítása érdekében.
5. Felületkezelés
A felületkezelés fő célja a kötőelemek korrózióállóságának és esztétikai megjelenésének növelése. A gyakori feldolgozási módszerek közé tartozik a feketedés, a horganyzás (például kék és fehér cink, fehér cink stb.), a rézbevonat, a nikkelbevonat, a krómozás stb. A felhasználási környezet és a követelmények alapján kiválasztott megfelelő felületkezelési módszer hatékonyan meghosszabbíthatja a kötőelemek élettartamát.
Röviden, a rögzítőelemek kiválasztásakor átfogóan figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint a termék neve (szabvány), a specifikációk, az anyagok, a szilárdsági osztály és a felületkezelés, hogy biztosítsák a használati követelményeknek való megfelelést, valamint a jó teljesítményt és élettartamot.
Közzététel ideje: 2024. augusztus 28.